tátárátátááá

“Ezennel ünnepélyesen megnyitom a 2011/12-es tanévet.” Hangzott volna el vagy hangozna el a középiskolai tanévmegnyitón, de már soha nem fog, mert.. EGYETEMISTA lettem. Végre valahára. Emlékszem mikor a blogot kezdtem írni, úgy több, mint másfél éve, oly messzinek tűnt ez az egész.

És rövidnek a nyár. Meg kell hagyni nem unatkoztam. Két fesztivál között róttam az utakat anyósülésen egy oktatóval akinek a legnagyobb baja mindig az volt, hogy gyorsan hajtok..

Túl sok mindent kéne elmesélni.. sőt nem is kéne, hanem lehetne, mert ugyebár semmi sem kötelező. Szabad akarat.

Emellett össze kéne kaparnom egy laptopra valót meg ki is kéne nézni mit fogok nyúzni az elkövetkezendő 5-6 évben amíg egyetemre járok. Esetleg 6 és fél ha bármilyen oknál fogva azt kell hogy mondjam halasztok. Bukásra csak ne is gondoljunk akármennyire egy nehéz egyetemre kerültem be, nem történhet meg .