Változás.

Elérkezett ez is. Eltelt egy félév, pedig mintha most lett volna csak szeptember. Annyi minden történt, annyi minden változott azóta. Jó illetve rossz irányba, bár az utóbbi igencsak több lett, mint a jó… Nem vagyok magammal megelégedve, mert simán kitünő is tudnék lenni… tudnék, ha nem lenne sok dolog az életemben melyek rossz hatással vannak rám, illetve lelkivilágomba tipornak néha.. Gondolok itt a családra, tanulásra és hasomlókra.

Úgy gondolom, megjött a változás szele… Mindig február környékén jön rám az újéletkezdés. Lehet, mert félév vége, lehet mert jön a tavasz és még sok sok lehetséges ok… Ahhoz, hogy valaki megváltozzon, a fejében le kell játszódnia egy gondolatmenetnek: miért akar megváltozni, mit akar megváltoztatni és miért lesz jobb. Persze ez nagyon szép és jó ha elgondolja az ember, de ha a fejében megérik az a gondolat, hogy ” én mégpedig meg is fogom valósítani. ” akkor fogja elérni a célt. Akarat, elhatározás és elszántság nélkül ugyanolyanok lesznek a napjaid, csak lehet gondolatodban létezik aza nagyon szép kitalált világ, nem pedig tetteid alapján.

Általában az emberek 17-18 éves kor körül kezdenek észbekapni, és akkor cseng le náluk a tinédzser korszak. Nem csinálnak meggondolatlanul dolgokat, megfontoltabbak lesznek és előtérbe helyezik a továbbtanulást és a karrierépítést. De valaki néha későn kap észbe, lehet a dolog menthetetlen.
Vessünk fel egy példát.
Miért nem maradtam 8 évig az általános iskolámban?
A válasz egyszerű. 7-8.-ban ugyebár nem a tanulás lesz középpontban egy általános tantervű általános tiskolában, hanem elkezdik a 13-14 évesek felfedezn, hogy jé miért tanuljak ha mehetek bulizni. Divat lesz úgymond nem tanulni. Ha az egyik gyerek nem tanul a másik sem fog és ez szépen körbejár az osztályban, és leszarják a tanulást, mert az a menő. Ha valaki tanul, 5ösöket hoz, az kicikizik, hogy “stréber” és hasonló szavakkal illetik. Egy idő után ő is felhagy a tanulással, vagy ha többre tartja magát leszarja a többieket és tanul és tanul, hogy a felvételije jobb legyen.
A tanulók elérkeznek 8. félévben a felvételi vizsgához… Mivel nem tanultak, a felvételi kérdésekre sem tudnak pontosan és helyesen válaszolni. Megírnak egy rossz felvételit, amely lehet nem elég ahhoz a gimnáziumhoz, melyet kinéztek. Láncreakció indul be. Bekerül egy rossz gimnáziumba, szakközépbe, s mint anno azok a gyerekek, akik 8.-ban is leszarták a tanulást, azok 9.-ben és a következő években is lefogják. Miért? Mert ezt hozták magukkal előző sulijukból. Ez volt a példa.
Nahmármost. Nem mindenki ezért nemtanul és ezért rossz tanuló. Minden ember más és lehet nincsenek olyan képességei, ergo mondhatjuk úgy, hogy hülye a tanuláshoz, de lehet az élethez igenis jó érzéke van. Ezek a szerencsésebb emberek.
Akik buták, eltaposhatóak és azt csinálják amit mondanak nekik nem igen lesznek szerencsések az életben. Könnyen befolyásolhatóvá válnak és max egy irodai dolgozónak mennek, akik napi 8 órában a hét szinte minden napján ugyanazt csinálják robotszerűen. Jó nekik? Mint látod nem tudnak mit tenni. Vagyis inkább nem akarnak. Beletörődtek ebbe a szerepbe és nem mernek kilépni. Nem őket kell hibáztatni, hogy jaj ez lett belőled. Ilyennek születtek, de ez sem végleges. Lehet drasztikusan megváltozni. A másik. Ha nem ő végezné el azt a munkát akkor ki más? Te? Nemhinném. Neked is meglesz majd a feladatot. Lehet ez. Lehet más.

Ennyi filózás után jöjjön az én példám és nem felvágásból, hanem összehasonlításként, hogy min mentem át és egyszer megköszönöm Anyunak, hogy hajtott, vitt, beiratott… de ez mind kevés lett volna ha én nagyívből szarok az egészre és nem akarom csinálni. Ez az én akaratomon is múllott, hogy idáig eljutottam és büszkébb vagyok rá, mintsem ülök a seggemen és várom a csodát. Nézzük.
Minden ott kezdődött, hogy 6. év elején elkezdtünk fegyelmetlenek lenni ált. iskolában. Tantárgyakból lemaradtunk, mert fegyelmezéssel ment el az óra fele. Azon kaptam magam, hogy matekkönyben igen sok részt kihagyunk és hiányosan, kapkodva tanulunk és így is le voltunk maradva. Muszáj volt észbekapni, mert én, aki világ életében kitünő volt :”DD (komolyan 6 évig kitünő voltam D)zavart, hogy ez így nem lesz jó. Szóltam anyunak, és ő találta ki : menjek 6 osztályos gimibe. Vicces. Trefortban volt egy előkészítő 6 osztályos gimnáziumi felvételire. Hetente 2x bejártam a Kálvin térre. Délután kb 4 órát vett el az életemből. Ezek mellett még 2x ugyanoda matektanárhoz, hogy felhozza a lemaradást és kicsit előrébb legyek mint a többiek. Elérekezett a felvételi. 100 pontból 76-ot értem el. Úgy gondolom ez elég jó. Ki kellett választani, melyik iskolába adjam be a jelentkezésem. 2 lapot töltöttünk ki… Az egyiken csak a trefort, másikon plusz Apáczai és VPG. Végül volt egy olyan megérzésem, hogy mind a 3 suliba jelentkezek, úgymond gyakorlok a treforti szóbelire a másik kettő által. Az apáczais szóbeliről majdnem lekéstem, szerencsére anyu időben vette észre és elrángatott az ebédlőből és rohantam be. Épp hogy beestem. Bementem hótfehér arccal és vörösen és fülig érő vigyorral jöttem ki. Úgymond próba volt. Végül elérkezett a nyár, de valami azt súgta nemkéne a trefortba menni. Augusztus végén megtaláltuk a lapot, melyet az Apáczai küldött, hogy szívesen látnának a sulijukban. Aug 30-án bementünk, 31-én beiratkoztunk. Nagy döntés volt számomra, de máig emlékszem arra a pillanatra, mikor megkérdezték: ” Na? Megpróbáljük?” és mikor ” Igen”-t mondtam. Az az egy szó megváltoztatta az életem. Nem is egy. Hanem a sorozat.. [: Pont egy hely volt. Lehet pont rám várt. Nem lehet tudni.
Ugyebár többiek gólyatáborban összeszoktak én meg nem ismertem senkit. Pár emberkét előkészítőről. Nem tetszett. Csütörtök-péntek Apáczaiba jártam. Hétfőn már az általános iskolában kötöttem ki. Több sem kellett… 2. napon lett elegem, és úgy gondoltam: ez már nem nekem való, hogy kémiaórán kémcsőket törünk össze. Felhívtam anyut, értemjött és a nap végét az Apáczaiban fejeztem be. Mit ne mondjam ég és föld. Kellett nekem egy viszonyítás, amit össze tudtam hasonlítani. Mindig is kell és azután tudom eldönteni, mi a jobb nekem.

Ugyebár az Apáczaiba magas felvételipontszámmal vesznek fel és oda csak az olyanok jelentkeznek akik komolyan gondolják a tanulást. Itt mindenki nem lefele, hanem felfele húzza egymást, ezért is jó példakép. Alapból elég erős suli, de eddig az osztályátlag 4.5 volt. Első félévben meghaltam, olyan nehéz volt, mert másik sulimban lazán megvolt a kitünő.. Itt olyan magas volt a követelmény, hogy 4-5 órát is le kellett ülni tanulni… Év végére sikerült összehozni a 4.9et.
Megkérdeztem volt osztálytársaim anno mi a helyzet a suliban. ” Fegyelmezetlenség, nem haladunk, nem tanulunk.” Mily érdekes. Lehet ha ott maradok rám is ez várt volna. Mertünk változtatni. [:

Elérkezett az általános iskolásoknak 8. félévkor a felvételi. Átlagban milyen pontszámot értek el? 50-et… se… Felvették őket oda, ahova szerettek volna menni? Legtöbbjüket nem.

Ezek a tanulók elérkeznek 11. – 12. osztályhoz, és kezdenek megkomolyodni. Úgymond benő a fejük lágya. Legtöbbjüknek. Elkezdenek gondolkodni a jövőjükön és elkezdenek tanulni, de lehet már késő az utolsó egy évet meghajtani, mert továbbtanuláshoz nem csak az utolsó 1 évet kérdezik és nem csak arra alapoznak… Hiányosságok alakulnak ki és hiába akar jobb lenni, a hiányosságok visszaütnek. Lehet megtudja jól írni az érettségit és lehet egy jó kis életete lesz. Minden lehetséges, s aki talpraesett és nem éppen az eszével akarja a pénzt keresni, annak jó egy 2-es érettségi is. Ugyanolyan ember lesz. Kinek mi a fontosabb. De a legáltalánosabbat vetettem fel, mikor valaki tovább akar tanulni, de ezt még pár éve nem döntötte el.
Csak szerettem volna elmesélni az én példámon, hogy ne a levegőben tapogatózzunk, hanem ezek igenis léteznek és nem “mi lett volna ha” dologra épülnek fel. Szóval jól gondoljátok meg mit szeretnétek kezdeni az életetekkel, jövőtökkel, mik a terveitek, és próbáljátok a legjobbat kihozni magatoból. [: Ha egy kicsit is beleadsz abba amit el szeretnél érni, sikerülni fog és nem szabad feladni, ha elsőre nem sikerül.

A mondandóm végére lassan én is belezavarodtam, de remélem a lényeget le tudjátok szűrni.

Olvasd el, emészd meg.

~ > Wiwiien @ 2009. január 27..